Virágvasárnapján

Örök szeretet, végtelen jóság, gondviselő Isten, édes Atyánk!

Ki megszámlálod napjainkat, számon tartod életünket és gondot viselsz reánk, a tavaszi megújulásban, a munka ütemes zajában megújult lélekkel kereslek, hogy emlékezetembe idézzem az első virágvasárnap történetét, s a hozsannázó tömeggel együtt kifejezzem hálámat és köszönetemet azért, hogy küzdelmekkel teljes életemet megtartottad e mai virágvasárnapra is.

Szívemben és lelkemben kinyíltak a virágok, e mai napra mind leszedtem azokat, hogy odahintsem lelki életem országútjára, hogy e napon legyen szép, legyen illatos az élet szürke és próbákkal teljes útja, és vonulhasson be életem Jeruzsálemébe,  a názáreti Jézus.

 “Hozsánna, áldott, aki jött az Úrnak nevében!"

A virágvasárnapra hívó ember, hozsannát kiáltó szavaival kereslek Téged. Ha letérni látsz arról az útról, melyen a Mester járt, ha elhagyom az előttünk járók lábnyomait, fogd meg kezemet, s vezess vissza a Mester nyomába, mert Ő az út, az Igazság és Élet.

Légy áldott ezért a napért, e napnak minden szépségéért és lelket mozgató öröméért.

Légy áldott azért, hogy a virágvasárnap nem egy lezárt történeti esemény, hanem a jézusi eszmék folytonos bevonulása életünk Jeruzsálemébe, Lelkünkbe. És áldj meg minden embert, aki a virágvasárnapi tanítás hatására a Te nevedben kezdi meg a munkát imádságos áhítattal, aki a Te nevedben szór szíve és lecke mélyéből egy pár szál virágot az ő lábai elé, aki az esti harangszó hallatára leveszi kalapját, és a Te nevedben hagyja félbe a mindennapi munkát, aki a Te nevedben dolgozik a mezők ölén, a kenyértermés drága magvait hintve, aki a Te nevedben kél és fekszik, biztat és gyógyít, szól és tanít, hogy a Te áldásoddal legyen szép az élet, legyen boldog a szív és áldott az emberi jövendő. Ámen.
S. B.

“Áldott, aki jő az Úrnak nevében. Hozsánna a magasságban; “ (Mt 21,9)